Új jelentkezők

Márti, kérlek mondd el a véleményed Nórival kapcsolatban - csak azért, mert múltkor nem tudtál ott lenni, még természetesen ugyanolyan beleszólásod van a dolgokba.
Szerintem az lenne a jó, ha az új tagok felvételében közösen döntenénk.

Amúgy hogyhogy nem küld a rendszer levelet??? Nekem folyamatosan küldi...

Részemről rendben van a dolog. Mivel nem tudtam elmenni a múltkori találkozóra, illetve most sem tudok majd ott lenni kilencedikén úgy gondolom nem szólok bele, illetve természetesen elfogadom a véleményeteket. Kicsit kiesett most pár info, mert automatikusan átállítódik a rendszer arra, hogy nem küldi a levélcímemre az értesítéseket a fórum dolgairól, így azt hittem nem történt semmi közben. Majd figyelek ezentúl jobban, és nem csak az értesítésekre hagyatkozom.

Na, hát találkoztam Nórival, és én le vagyok nyűgözve ... Filmezett is már, animációhoz is ért picit, ami nekem nagyon jó pont , és amúgy verseket fordít és ír. Többek közt Lewis Carol-t, ami nem semmi..

Szerintem marha jók a versei, nekem nagyon-nagyon tetszenek, én támogatnám a felvételét!

Itt van a bemutatkozása:
"farkas nóra vagyok, ebben a hónapban végzek az elte btk-n magyar és filmelmélet-filmtörténet szakpáron. gyerekkorom óta írok és fordítok (leginkább verseket). ezen kívül próbálkoztam filmkészítéssel, forgatókönyvítással, van egy színdarabtervem, és egyszer szeretnék animációs filmet csinálni.
bár már régóta írok, eddig nem sokat publikáltam, de most már szeretnék változtatni ezen. pár éve tagja vagyok egy elte-s írókörnek, de már régóta érdekelnek az összművészeti kezdeményezések (talán a filmes kötődés miatt is), ezért is jelentkezem a műhelybe.
a fentieken túl tanítok, alkalmanként filmeket fordítok és foglalkoztam művészfilm-forgalmazással is. meg szeretek biciklizni."

És egy verse:

A ZACSKÓ ÉS A CSÉSZE
(vers szavakra)

Egy csésze
– de miért ne? –
Elindult egyszer;
Mert lelkébe mart
A balga vegyszer,

Melynek neve:
Szenvedély,
Oka: bűbáj,
Eredménye: folyton
változó kedély.

Tárgya egy szép papírzacskó,
Érte eped minden kancsó,
Tányér, tál meg más
egyéb edény.

Ment a csésze megnemállón,
Átmászott egy lepkehálón,
Szemétdombon, sárhegyen;
Várta már, hogy ott legyen.

Majd beért a tanterembe,
S látta: ott a Drága, szembe!

Szíve dobbant…
„Ő az?... Mégse?...”
És a szörnyű szenvedélytől
Elrepedt a csésze széle!

„Repedések – rajtam?
Szép mázam lepattan?”
– Fulladt sötét haragba,
S eltörött száz darabba.

„Jaj mindennek vége lett!
Összetörten,
Szétesetten
Ezer sebbé lett a testem!
Hősszerelmes most már mégis
hogy legyek?!”

S míg a szíve vérzik, érzi:
Összesöprik,
S a zacskóba beleöntik!

Zacskó mélyén újra egyben
Csillapult e furcsa kegyben.
…

Így lett zacskó és csésze
Két félnek egy egésze.


És egy fordítása:

Arthur Swinburne

Perszephoné kertje

E csönd-világban itt, hol
Sötéten zúg a baj,
Holt hullám, szél hisz itt szól,
S holt álmot ő kavar:
A zöld mezőket nézem,
Kaszájuk hangja, érzem,
Szüret s vetés, ez éppen
Álmos lét-zűrzavar.

A könny s kacaj de fáraszt,
Mi mindig elkísér,
S jövőt mi félve vár az
Ember, ki vet, míg él;
Nap, óra: mind unalmas,
Romlott virág, hatalmas
Erők meg álmok – alhass!
– És mind pihenni tér.

Szomszéd itt lét s halál,
És messze fül s a szem;
Szellem, roncs bárka száll,
Sápadt szél, víz terem;
Elszállnak messze, arra,
Nem tudva, merre tartva,
De más szelet kavarva:
S itt jaj de más a táj.

Nem nő itt láp, bozót sem,
Nincs hanga, sem szőlő,
Holt bimbó hull törötten,
S opál bor, árny-szövő.
A káka gyönge, sápadt,
A lomb behullja ágyad,
Halóknak hulla-párlat
Csorog: facsarja ő!

Sötét seregbe járnak
Körül meddő mezőn,
Hajlongnak, álmos árnyak
Hajnal-fényt nem lelőn,
Mint holt, veszendő lelkek,
Poklokba, mennybe leltek –
Ködöt miért pereltek?
A reggel úgyse jön.

Bár hét irhája volna,
Várná halál-csapás,
Mennyet nem ostromolna,
S pokolba bentlakást,
Ha rózsaként virulna,
Reszketne és pirulna,
Ha hű szerelme múlna:
Jő mindig új csapás!

Túl minden földi ajtón
Babérlevéllel áll,
Csokorba gyűjt, halandóm,
Kéz, hűsebb, mint halál:
Bódító édes ajkak,
Szerelmet felkavartak,
Kit férfik úgy akartak:
Ha várod, rádtalál!

Terád vár épp, halandó,
Akit megszült e föld,
S emléked ím mulandó:
Átjár nem-földi köd…
Tavasz, virág s a fecskék,
Rebbennek, erre tessék,
Hol nyár a völgybe zeng még –
S még él anyánk, a Föld.

Itt-hamvadott szerelmek
Vén, súlyos szárnyakon,
És holt idők közelgnek
Most ólom-lábakon;
Holt álmok végzet-órán,
Vak bimbók hóra szórván,
Szél-tépte gally hegy ormán,
Döglött folyók, úton.

Nem biztos még a bánat,
S a jókedv sosem az,
Holnapra vége mának,
Idő reppen, ravasz.
És nyűtt-bágyadt szerelmek,
Sóhajtnak, nem felelnek,
Kisírt szemek perelnek:
E táj kiszív, apaszt!

A túl sok életkedvtől,
Reménytől megkímél,
Köszönjük néki lentről,
Fent bármely isten él:
Hogy minden lét ér véget,
Hogy hullánk fel nem éled,
S hogy csak tengerbe téved
A végén minden ér.

Már nincs nap, tünde fény és
Nincs semmi változás,
Nincs holt-tengerbe rés és
Nincs kép- vagy hanghatás,
Nem nő levél a fákra,
Nem jő nap éjszakákra,
Csak szenderegj, te árva!-
Az éj örök-varázs.

Sziasztok!
Páratoknak már meséltem egy fiúról, aki igen ambiciózus, szereti a művészetet főleg költőként/dalszövegíróként/zenészként működik és szívesen csatlakozna a csoporthoz. Most itt hagyta nálam pár művét és gondoltam, akkor szúrok be nektek is és akkor, ha nincs ellenetekre őt is felvehetnénk a csoportba. szerintem mindenképpen megérné

Hazafelé

Tél vége volt. Kopott, koszos és hideg. A hatalmas sártengerben itt-ott fehér hó-szigetek
vakítottak. Épp hazafelé sétáltam a villanyvezetéken. Ugyanolyan unalmas volt, mintha a járdán
sétáltam volna, csak így más szögből láttam a házakat. De azok nem is érdekeltek igazán. Nem az én
életem. Minek irigykedjem, vagy szánakozzam?
Néha megálltam egy-egy pózna tetején. Nem a tájat szemléltem, csak itt kényelmesebb állni.
A cipőm orrára meredtem, és merengtem. Kupidó nyila mélyre fúródott. Talán túl mélyre. Lassan
teljesen átrágja magát a szívemen. A hegye kibukott már, s kezd befurakodni két csigolyám közé.
Előbb-utóbb megbénít. Kupidó nyila ez egyáltalán? Bizonyosan. Csak az én szívem viseli nehezen.
Tovább indultam. Imbolygott kissé a vezeték, de nem zavart. Egyszerre megpillantottam
egy alakot magam előtt. Egy alacsony, kövér alakot, aki csak állt a vezeték közepén zsebre dugott
kézzel, és lefele nézett. Ahogy közelebb értem egyre élesebben bontakozott ki a figura. Bőre barnás
volt, a keze kérges, arca ráncos, haja kopott és fakó. Nem ősz, hanem… És nem is tűnt öregnek.
Meggyötörtnek látszott. Hirtelen felém fordult, és a szemembe nézett. Azt hiszem, választ keresett
benne, mivel az ő szemei kérdeztek. Nem értettem pontosan, mit. Egyre közelebb értem. Az orromat
megcsapta a belőle áradó szag. Fojtó, keserű, benne a szerelem savanykás utóíze kavargott.
Egy holló szállt a vállára, károgott csapkodott, de az alak meg sem rezdült. Ekkor megálltam,
és nézni kezdtem ezt a furcsa képet. Unottan néztem. Nem volt ma már erőm döbbentnek lenni,
sem hangulatom döbbentnek mutatni magam. A holló az arcába csípett, de ő meg sem mozdult,
csak a szeme rándult egy aprót, alig észrevehetőt. A madár csapott még egyet a szárnyaival, aztán
elrepült. A férfi szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. Sajnáltam, de nem tudtam mit tenni.
Nem ültethettem le, hogy meséljen, mi bántja. Itt van nekem a magam baja. Különben is: dolgom
volt. Mennem kellett.
Megindultam felé, gondoltam, elindul ő is, majd a következő pózna tetején odébb áll, de nem
indult. Csak állt, és nézte, hogy közeledek, aztán elfordult és újra a földet bámulta. Olyan közel értem
hozzá, hogy a kabátom már-már az övét súrolta. Ekkor felnézett egy pillanatra.
- Elnézést – motyogta, és félreállt. Oda, ahol már nem volt vezeték.
Alattam a drót megingott, s én elvesztettem az egyensúlyomat. Hosszúra nyúlt ez a pillanat.
Nem akartam megbotlani. Kapálóztam kissé, de hamar megtaláltam az egyensúlyomat, és átléptem a
következő póznára. Ismét megálltam. Megfordultam, és az idegenre meredtem.
Percek teltek el így, míg fürkésztem az arcát. Mélybe zuhant. Hihetetlen mélységbe. Sokkal-
sokkal mélyebbre, mint amilyen mélyre egy villanypózna tetejéről eshet az ember, ha a pózna a
járdán áll. Ismerős volt az arca, de nem tudtam honnan. És a szaga is. És a szeme, mely még most,
holtában is kérdezett. Visszatért a holló, és ismét a vállára szállt. Megfordultam.
- Köszönöm –suttogtam, és tovább indultam.

Majd megfordítom a gitárt...

Ha az utolsó húrom is elszakad,
Majd megfordítom a gitárt.
Hacsak a test hangja el nem apad,
Dobolok éjszakákon át,
És éneklek, vagy csak hallgatom
A csöndnek őrült- néma dalát.

Keserű felismerés

Borzalmas volt az éjszaka
És az elmúlt nap
És emlékeimben is így marad.
És nem fog hiányozni.
Nem hiányzik!
Hiába, hogy ostoba vagyok,
Ki ezerszer hibázik
Egyféle képpen,
S nem tanul, mint a kutya,
Ha orrára koppintnak szépen,
És nem felejt, de sokszor
Csak a szépre emlékszik,
Így lesz majd egyszer:
Nosztalgiázva csendben elvérzik
Egy széken ülve,
S majd remeg,
Hogy magát saját hitével vágta meg.

Szerintem az nem kérdés, hogy részt vehet-e. Az már inkább, hogy azért szeretne jelentkezni, hogy publikáljon az oldalon, vagy mert egyszerűen tetszik neki a társaság Mindenesetre az, hogy verssel, szépirodalommal foglalkozik, plusz pont

én ebbe most még nem szólok bele. (de nekem már a leveléből is szimpatikus.)

Ismét egy új jelentkező, mást egyelőre nem tudok róla:

"kedves műhelyesek!

azért írok, mert érdekel a kezdeményezésetek. farkas nóra vagyok, végzős az elte btk-n, írok és fordítok (leginkbb verseket), régebben filmeztem, mostanában elkezdett érdekelni a színház is. egyelőre csak édeklődőként írok, de van rá lehetőség, hogy részt vegyek valamelyik személyes összejöveteleteken?

nóra"

Neem, dehogy is... nem erről van szó, tudod, hogy épp nekem "problémás" a dolog. Mindössze történt egy kis bibi a gépemmel. Ma kaptam vissza a nagy laptopot, amin fent van a MÚV-os rendszer cucca. a kicsi gép meg húgomnál van, mert ők elutaztak, sajnos jó messzire és sajnos nélkülem -.-

A lényeg, hogy majd meglátjuk.

sziasztok, nem tudom, hogy most akkor ide szabad-e írni, viszont én akkor felajánlanám, hogy nyugodtan kérdezzetek tőlünk bármit, ami érdekel titeket, amire kíváncsiak vagytok és mi pedig szívesen válaszolunk.

van bemutatkozás is, a Bemutatkozunk fül alatt... mire vagy még kíváncsi ?

Ceci - itt a műhelyen már felvetettük ennek a csatlakozásnak a lehetőségét, de ha jól emlékszem, nem mindenki reagált rá. Azért is jó a fórumot rendszeresen olvasni és kommentelni, mert akkor nem lesznek ilyen félreértések.
Én a hallgatást beleegyezésnek vettem.

Vagy meg kellett volna várnunk, amíg minden egyes műhelytag személyesen is tud találkozni Móniékkal?

azt láttam, vagyis olvastam. de nem igazán erre vagyok kíváncsi, mert láttam én már jót alkotó művészt, akinek még a munkái is tetszettek, de maga az ember nem. példálóznék én csak nem lenne etikus, vagy már megtettem előbb

azzal kapcsolatban, hogy milyennek találom azt amit ír, majd leírom az oldalra, hogy publikusabb legyen.

Már írtak is, nézd meg a weboldalt .

Én örülnék néhány képnek, munkának tőlük, vagy bemutatkozásnak mielőtt annyira beleugranánk abba, hogy tagok, de oké. Végül sajnos ugye nem tudtam elmenni a tegnapi talira. ezt sok minden másnak a közben játszására hárítanám, mert amikor rajtam múlt, mindig ott voltam

Szóval, majd gondolom hogy írnak azért magukról, nem csak elsősorban rólunk kérdeznek.

én a programok topikban válaszoltam - szerintem 4 óra a Zaccban jó lenne.

Én is megkaptam ezt a levelet.

Mondjuk mit szólnátok a már bevált 16.00-hoz?

Közben már beszéltem is vele, de először azt kérte, hogy csak néhány dolgot mondjak el neki a műhellyel kapcsolatban, aztán utána csatlakoznánk hozzátok vele együtt, illetve lehet hogy hívna az ő csapatukból másokat is.

Akkor hánykor találkozzunk szombaton?

Szerintem akár hívhatjuk is, majd jófejek leszünk és nem rohanjuk le egyből izomból

Közben már beszéltem is Mónival, és szombaton találkoznék vele.
Beszéljek először vele én egyedül, vagy ti is akartok vele találkozni?

Hívjuk el a műhelytalira?

Ezt nézzétek, tegnap kaptam ezt a levelet:
"Sziasztok!
én is elindítottam egy hasonló kezdeményezést, mint ti, bár nem annyira a publikáció az elsődleges szempont (természetesen az is, hiszen ez a majdnem egyetlen módja arra, h a művészetünk érezhető is legyen). vannak nálunk olyan tagok, akik elég komolyan veszik, vegyesen képzőművészek és irodalmárok, viszont vannak, akik nem igazán... nem tudom, hogy a ti csoportosulásotok pontosan mit jelent, szoktatok-e személyesen találkozni kritikákat adni egymásnak? gondolkoztam azon, hogy esetleg összeolvadhatnánk, hogy többen legyünk.
kérlek jelezzetek vissza,
ferencz mónika."

Mit szóltok?

Ez egy remek ötlet.
Jelenleg sajnos nem állok túl jól pénzügyileg, de júliustól dolgozom, így lehet, hogy utólag be tudok majd szállni a költségekbe.

ha minden jól megy, hamarosan befut egy kis pénz, és úgy gondoltam, kicsit meghirdetném még a műhelyünket akár saját költségen is - de előtte azért egyeztetnék veletek, remélem nincs ellenetekre.

Illetve ha valakinek van kedve kicsit beszállni, akkor szóljon, de semmi gond, ha nem!

Gábort akkor felvettem a Műhely-tagok közé, oké? Szerintem jó kis képei vannak, és nekem szimpatikus is volt. Tegnap egyetértettünk ebben, ugye?

Nekem jó és viszem a vinni valót

Sejtem melyik az. Ott találkozunk akkor. Közben beszéltem a Cecíliával, jön ő is. Elvileg 5-re odaérünk.

De jó, kérdezni is akartam, hogy vele mikor találkozunk

Utcacímet nem tudok, de ha a Nyugati oldaláról elindulsz a Blaha felé, a McDonalds után az első nagyobb ház, ki is van írva, hogy Costa Coffee. Az Eiffel-tér mellett közvetlenül.